Az apropó:

Azt olvastam, hogy egy egyiptomi médiamágnás (sic) azzal a “korszakalkotó” ötlettel állt elő, hogy vásárolna egy görög vagy olasz lakatlan szigetet, ahol a migránsokat elhelyezné, ráadásul úgy, hogy az építési munkákat is ők, mármint a migránsok végeznék a majdani lakhelyükön. 

Az ideológiai rész:

Túl minden számadaton, érzelmeken és médiahajcihőn, a világ újrarendeződésének vagyunk történelmi tanúi. Tárgyalhatunk kvóta számokról, lehet hetekig, hónapokig érdemi megállapodás helyett szóvirágokat bontogatni, magunkat sablonok ismételgetésével liberálissá varázsolni, egyetlen, kijózanító tényt nem szabad elhallgatnunk. Ha majd lecsendesedik Európa, akkor a csendben farkasszemet fog nézni több százezer rá szegeződő szempárral. És a csend csak pillanatokig fog tartani. Egyre sűrűbb lesz az először halk kérdések áradata, majd egyre hangosabban fog ismétlődni a hová, miért, mikor? Egy ekkora, a befogadó kultúra minden hagyományát idegenként kezelő tömeg puszta elhelyezése is megoldhatatlan feladat a kvótát magukra vevő államoknak. Politikai sakkjátszmában 100ezer helyett 90ezer fő lehet eredményes alku, lehet részsiker, de nem győzelem. Itt nincs győztes. Csak kevésbé vesztes. Évekig fogunk még vitatkozni arról, hogy kinek a játszmájában voltunk gyalogok a sakktáblán, de egy biztos: ezt a játékot senki nem a saját jókedvéből játszotta. Hatalmas, integrálhatatlan tömeget örököltünk meg a játszma befejezésének áraként. Európa évezredes hagyományait kell majd az eddigi történelméhez képest szemvillanásnyi idő alatt felülírnia. Nem fog sikerülni, ne legyünk naivak. Akik eddig hangoskodva összeurópai megoldást sürgettek, azok ugyanígy fogják ezt skandálni évek múlva is, reméljük, hogy skandálásukat nem nyomja el majd a müezzin imára hívó hangja. Ha lesz is különbség, az legfeljebb annyi lesz hogy akkor nem a befogadás, hanem az újraelosztás, a közös teherviselés vagy a kitoloncolás ügyében kellene közös nevezőre jutni. Kilátástalan… Mégis, hogyan? Aki most vonatsínre rántja a saját családját, az mit fog tenni akkor, ha a már megízlelt, általa oly buzgón ismételt szabadságát látja veszélyben forogni azáltal, hogy új helyre, ne adj isten más országba kellene költöznie? Vagy még rosszabb, ha haza kívánják toloncolni azután, hogy valóban gyötrelmes utat megtéve eljutott oda, ahol most van? 

Hosszúra nyúlt bevezetőm után a fenti témához csak részben, inkább gondolat ébresztő szándékkal kapcsolva érdekes utazásra invitálok mindenkit. A lentebb közölt képek semmiféle képmanipuláción nem estek át, a jelen puszta valóságot tükrözik. Igen, létezik ilyen, miközben Európa a maga népsűrűségével bevándorlók százezreit kénytelen fizikailag elszállásolni. Nem akarok demagóg lenni, természetesen tudom, hogy a bemutatott helyek földrajzilag, fizikailag semmiféle formában nem hozhatóak fel megoldási tervként a jelen kérdésre. Annyi azonban legyen elég, afféle sugallatként, hogy ha létezik is megoldás a nagyszámú kolonizációra, az csak pénzzel és ideákkal nem megoldható. Tehát az egész ügymenet innét okafogyottá, elméletivé válik. Mint az összeurópai megoldás…

Érdekességként lássuk tehát:

A megdöbbentő képek és adatok: 

Afrika, Angola. Luanda. 

Kilamba városa, a legnagyobb afrikai szellemváros. Minő furcsaság, ezt a gigantikus beruházást kínaiak építették, az anyaországtól majdnem 20 ezer km távolságra. A CITIC Group volt a kivitelező, tehát nagyon leegyszerűsítve a dolgot magánbefektetésről beszélhetünk. A város, amely a semmiből nőtt ki, 500 ezer ember (!!)  életére lett méretezve. Igen, ez hazai viszonyokkal Debrecen Szeged és Miskolc együtt. Ez a három város Budapesten kívül hazánkban a dobogós a lakosság számát illetően. A városban 750 db (!!!!), egyenként nyolc, tíz, tizenkét emeletes háztömböt építettek fel, ezen kívül 100 különböző kereskedelmi és kiszolgáló egységet, valamint 12 oktatási központot. Sportpályákat, köztereket, utakat, teljes kiszolgáló infrastruktúrát. Hibátlan aszfaltutak, forgalomirányító lámpák… A városrész felépítési költsége 3,5 milliárd dollár volt. A beruházást a kínaiak finanszírozták, az angolai kormány a vételárat olaj formájában fizette vissza, a lakóingatlanokat állami formában próbálta értékesíteni. 2012-ben a beruházást befejezték, azonban a város gyakorlatilag üres. Összesen 220 apartmant sikerült értékesíteni eddig. A 12 oktatási központból egyetlen iskola működik, ahová nem a helyiek járnak, hanem távolról buszoztatják ide a diákokat. A kormány a kihasználatlanság miatt az épületek szociális hasznosítását is tervezi. Az értékesítést ellehetetleníti, hogy Angola évek alatt sem tudta a saját középosztályát, polgárságát kialakítani, a meglévő csekély számú középréteget megerősíteni. Nélkülük pedig nincs fizetőképes vásárló. A város ezzel együtt a világ egyik legdrágább városa, ha például a máshonnét érkező munkavállalókról van szó. Nem ritka a 6000 dolláros havi lakásbérlet sem, tehát bárki ötször is meggondolja, hogy ide jön e dolgozni. A kormány többek között ennek a paradox ellentmondásnak a feloldására is fel szándékozik használni a lakatlan szellemvárost, bizonyos munkakörök, bizonyos kvalifikációhoz kötött munkavállalók a luxus minőségű lakóingatlanokat egyféle juttatásként, csábító erőként, hozzájárulásként kapnák meg. 

A házon belüli áthelyezés tökéletesen sikertelen, ám ékes példája:

A helyszín Kína, de most nem az afrikai kontinensen, hanem otthon… Délkelet Kínában, Huizou-ban járunk. Mivel államilag részben támogatott project, tehát kényes belpolitika fiaskóról van szó, konkrét kivitelezési adatokat illetve pontosabban árakat nem tudunk. Azonban a tények és a számok így is megdöbbentőek. 

Guandong tartomány, mindössze egy órányi (igen jóminőségű) autóútra járunk Shenzen metropolis méretű városától.

2328 lakás épült csak ebben a beton monstrumban, amiből jelenleg KETTŐ lett értékesítve.

Miért? Mert a befektetők figyelmen kívül hagyták az emberek félelmét és a teljes lakóövezetet egy működő atomreaktor közvetlen szomszédságába építették fel. Olcsó volt? Bár minden megelőző mérés, környezettanulmány állítólag semleges eredményt hozott, nincs megerősödött háttérsugárzás, nincs víz vagy egyéb környezet szennyezés. Az emberek félelme, vagyis inkább a tájékoztatásokkal szembeni alapvető bizalmatlansága a gazdaságilag óriássá erősödött, ám berendezkedését tekintve mégis kommunista elemekkel bíró Kínában afféle rendszer-hozadék… 

Bármely netes keresőbe beírva a kínai szellemváros kifejezést, olyan áradat zúdúl rán képekből, satellit felvételekből, adatokból, hogy szinte sokkoló. Álljon itt néhány puszta számadat, minden kommentár nélkül: 

Egyes becslések szerint az üres otthonok száma Kínában több mint 64 millió, legalább 20 új várost építenek minden évben az ország hatalmas szabad területein.

A nyugati sajtó ráirányuló figyelme mellett a kínai kormányzat reméljük, figyelmeztetésnek veszi a képeket és megérti, hogy az ingatlanpiaci buborék egyre veszélyesebb. Az ingatlanárak a nagyobb városokban az elemzők szerint legalább 70%-os túlértékelésben vannak. 

A távol-keleti országra jellemző “másolási gyakorlat”, amely megmutatkozik a technikai eszközök és akár az autóipar termékein is, elérte az építészetet is. Sőt. Itt teljesedett ki igazán.

A Tianducheng beruházás Hangzhou városában mára szintén kiérdemelte a szellemváros jelzőt. 10 ezer ember luxus kivitelű életére tervezték, luxemburgi kertekkel és igen, jól látható, egy mini-Párizzsal… Van Eiffel torony, a főteret pedig Champs Elysées-nek hívják… Mégsem lakja a kutya sem… A befektetők bizakodóak, legalábbis a hivatalos álláspont szerint.

Hogy miért is tettünk ekkora kirándulást ilyen távoli helyekre? Azért, hogy az együtt lássuk meg, hogy pusztán jóléti ígéretekkel, sőt, pofás lakóépületekkel nem lehet az embereket elmozdítani a gyökereiktől, az elképzeléseiktől. A tervezett újra gyarmatosítás, az elosztás, a számok, a kvóta, mind mind csak elmélet. Ahogy elmélet a médiamágnás futurisztikus szigetvásárlási gondolata is. Eggyel több vagy kevesebb szellemváros?  Eggyel több kipukkanó lufi, egy újabb tőzsdei zuhanás? Szinte mindegy már… A gyakorlat, de főleg az idő majd megmutatja a saját megoldását. Félek, az nem lesz ilyen "tetszetős", mint a fenti képsorok…